semmi szédítő magasság
semmi rémisztő mélység
mindenki fiatal már
mindenki halni kész rég
mindenki érezze úgy hogy
a szíve egy ketyegő bomba
aki ma glóriát rajzol az
holnap hull mind halomba

még a csatornázás előtt
kút volt vödörrel hosszú lánccal
leengedtem tiszta vízért
felhúztam tele hazugsággal
énekelj úgy ahogy az első sorba
számolj foltokat utána
aztán fojtsd a fájdalmad borba
hogyha maradt még a tárba

úgy volt hogy a farzsebedbe raktál
mindent és kezdtétek a tánccal
aztán hogy közelebb hajolt láttad hogy
tele van pattanással
én nyílvános helyen egy jancsó
filmen mentem el először
és még sosem volt hosszabb az út
a klotyóig a vetítőtől

én nem akarok széttörni semmit
csak azt mondom hogy olyan nincsen
hogy mindig a jó ösvényt hogy
rövid is meg biztonságos is meg minden
inkább veszek el ezerszer
minthogy találjam meg százszor
a megtalálni végleg az nagyon
messze van a boldogságtól.